Mi lesz veled, Emberke?

Hans Fallada klasszikus regényének címe jutott eszembe, amint olvastam a hírt, hogy a feketepiacon megjelent az a gyógyszer, melynek várható a szabadpiaci megjelenése is: nemsokára elegendő lesz bevenni egy tablettát, s máris érezzük azt a jól ismert pillangórepkedést a gyomrunk táján, az izgatott várakozást, s mindazt, ami a szerelem érzését jelenti számunkra. Hans Fallada klasszikus regényének címe jutott eszembe, amint olvastam a hírt, hogy a feketepiacon megjelent az a gyógyszer, melynek várható a szabadpiaci megjelenése is: nemsokára elegendő lesz bevenni egy tablettát, s máris érezzük azt a jól ismert pillangórepkedést a gyomrunk táján, az izgatott várakozást, s mindazt, ami a szerelem érzését jelenti számunkra.

Már nem lesz titokzatos az érzés megjelenése, nem mondhatjuk, hogy ki tudja, miért is csavarta el a fejemet, mi a titka annak, hogy megőrülök érte, és elgyengül a lábam, ha csak rágondolok, vagy meghallom a hangját...

Ha bármely okból, legyen az akár prózai és racionális, szükséggé válik az érzés, már ott a megoldás... – „olyan jó ember, nála jobbat nem is kívánhatnál lányom, vedd csak be ezt a pirulát, és mindjárt rendben lesznek a dolgok; vagy, már téged is zavar a távolodásod a régen annyira imádott embertől, ez így nem mehet tovább, most már nem halogathatom tovább, be kell vennem azt a pirulát...”  Lehetnek mindennek elvadult következményei? Az elhagyott szerető bosszúja, avagy a negligált férfi/nő majd megpróbálja titokban beadni a szerelem-ginát? Hogy érte őrüljön meg az, aki eddig csak átnézett rajta? Vagy a férj majd így kötné magához nőt, aki kifelé kacsingat a kapcsolatból? Vagy, a szinte rabszolgaként tartott, abuzált nő majd oldhatatlan szerelemmel és vággyal néz kínzójára, hiszen megkapja minden reggel az adagot...?Mi lesz itt?Nyilván a szerelem-pirula csak az első lépés (beetetés?). Mi lesz velünk? Illetve nem velünk, hiszen - ebben -, mi már nem vagyunk veszélyeztetett korosztály –, mi lesz veletek, kedves utódaink? Lesz-e, marad-e őszinte, igazi érzésetek? Fogtok-e fájni, sírni, gyötrődni, kínlódni? Meg tudjátok-e majd élni az érzések elképesztően változatos palettáját? Szomorúság, bánat, kétely és keserűség - ott lesz-e még, megmarad-e?S ha ez az oldal nem, akkor a másik vége működhet-e? Lesz-e valóban feltétlen öröm, boldogság, felszabadultság - vagy mindenki egyforma lesz? Konformista normalista? Eljön a Szép, új világ (Aldous Huxley művét mennyit, de mennyit emlegetjük!), és deviáns lesz, aki szomorkodik; ha valaki elgondolkodva elnéz a messzeségbe, már gyanússá válik, s mindenki, aki másként érez, már kitaszíttatik a társadalomból? Elkezdik majd adagolni a tablettákat, de ugye, ez csak a kezdeti időkben lesz alkalmatos, később már „védőoltásként” kapják meg a hatóanyagot – esetleg bizonyos időszakonként ismételni kell az érzéstelenségi vagy elégedettségi injekciót? 

Mi lesz veletek, Emberek? Mi lesz Veled, Világ?

dr. Varju Márta alapító főszerkesztő

"Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is."

(Arthur Schopenhauer)