Faluról származom. Ez meghatározza a világhoz való hozzáállásomat, környezetemmel való kapcsolatomat. 

Több, mint negyven éve Budán lakunk, egy társasházban. Ha van, aki emlékszik még az társasházkezelős időkre, tudja, hogy az IKV végezte az állami tulajdonban álló lakóépületek kezelését. A bennlakó bérlő (ez volt a szocialista idők jellemző lakhatása, a bérlakás), még a vízcsapot sem csináltatta meg, várta, hogy majd ?állambácsi? megteszi ezt. Nem érezte magáénak igazán sem a lakást - szűkebb környezetét -, sem a tágabbat, a lépcsőházat, a padlást-pincét. S még távolabbra, az utcát sem... az országról ne is beszéljünk. Ez a szemlélet akkor sem változott, amikor a bérlakások magántulajdonná váltak.

Anyukám júl. 26-án volt 89 éves. Hálistennek, egészséges, szellemileg tökéletes állapotban van. Mi is a titok? Valamikor azt mondta édesapámnak, hogy ő száz évig akar élni. Apám erre azt válaszolta, hogy: Fogsz is, mert te szeretsz élni.

Kineziológusként, de alternatív mozgás- és masszázsterape-utaként is (hogy a többi szakterületet ne is említsem), szinte minden kliensnél szembesülök azzal, hogy testük jelzéseit nem értették meg, s a betegség, ami kialakult és megjelenik testi szinten, számukra meglepetés, érthe-tetlen, váratlan jelenség.

Új energiák mozognak, zöldül a természet, átfúj bennünket a tavaszi szellő, kisöpörve a téli, nehéz energiákat. Az egyre gyakrabban előbukkanó napsütésben mintha tisztábban látnánk.

Az elengedés ideje.