…tenni, venni, intézni, elmenni, visszajönni, feltenni, levenni, kitenni, bevenni? kapkodva próbálunk teljesíteni mindent, ami ott van a listán, melyet valahol belül vezetünk.

Ki írta fel mindezt nekünk? Ki adta ki a munkát? Ki mondta/mondja azt, hogy ha nem tesszük, akkor kevesebbé válunk?

Miféle értéksor ez? Mitől leszünk jobbak, becsülendőbbek, tisztességesebbek, ügyesebbek, sikeresebbek, ha mindezt teljesítjük? Ki adta a kezünkben, írta a fejünkbe, véste a lelkünkbe ezeket az elvárásokat? Ki mondta, hogy ha nem …, akkor…? Ki a bíró? Hol a törvényszék?Állunk lehajtott fejjel, megsemmisülve, tudván tudva, mi lesz az ítélet. De miért? Miért nem élhetünk szabadon, magunk kedvére, saját szabályaink szerint?Miért kell lélekidegen korlátok közé zárva levegőért kapkodnunk? Ki tette ezt velünk? Generációk sora van mögöttünk, nők és férfiak vitték ugyanezen szabályok szerint a terheiket.

Ki mondhatta először, hogy így kell? S miért adták tovább gyermekeiknek, és azok újra, saját gyermekeiknek? Régen eltűnt a kor, a traumatikus történet már messzeszállt, már sehol a bántalmazott és sehol az agresszor ? és mégis, ott a mélyben, ott munkál: tenned kell… Rejtélyes félelem igazgat? Igen. Hogy ne fájjon. És ne fájjon jobban. A Fájdalom, a Félelem, és a Még több fájdalomtól való félelem ott lapul a mélyben, fel-felbukkan, néha csak a mocorgását érezzük, de ez is elég, hogy tegyük mindazt, amivel reményeink szerint el tudjuk kerülni. Álljunk meg, elmélkedjünk. Gondoljunk vissza őseinkre, generációk hosszú sorára, mi mozgatta őket? S vinnünk kell-e tovább késztetéseiket?   Tegyük le. Legyünk önmagunk, régi idők mintáit letéve. S amikor a belső sürgetés elindul bennünk, álljunk meg egy pillanatra: ki mozgat engem, ez én vagyok, tényleg, igazán? Én akarom tenni mindezt?Szabad lelkünket engedjük szárnyra kapni…

dr. Varju Márta alapító főszerkesztő