Hatvanasok lettünk...

2009. decemberében jelent meg első számunk. Magazinunk célja felvállaltan a kineziológia minél szélesebb körben való bemutatása lett. Aztán az évek során kiderült, hogy sokkal szélesebb palettát kell nyitnunk. Így került a címlapra alcímként – s már egyre inkább főcímként –, az Oldás és más...

Amikor jómagam elkezdtem a „más”-t tanulni (35 évvel ezelőtt), akkor még igen kevés könyv jelent meg a természetgyógyászatról, az alternatív módszerekről. A tanfolyamokon fénymásolt könyveket árultak, gyakran háború előtti szerzőktől - fitoterápia, jóga, bioenergetika, ezoterika, mentális képességek erősítése, stb. témákban. Kiéhezve ismeretre, információra - felvásároltunk mindent, amit csak kapni lehetett. Hálásak hallgattuk tanítóinkat – dr. Oláh Andort, Ferencsik Istvánt, Szőke Lajost, Török Szilveszter professzort, Lajos Atyát –, mindazokat, akik megosztották velünk tudásukat. Értékeltük és megköszöntük nekik nyitott szívüket és felénk forduló szeretetüket. Az említettek valamennyien tanítóim voltak. A szó nemes értelmében. Többen barátságukkal is megajándékoztak.

Helyettem, helyetted, helyette?...

Sokszor vágyunk arra, hogy legyen már könnyebb, kicsit könnyebb... vegyék le terheinket, vagy legalább azok egy részét. Sokszor vágyunk arra, hogy legyen már könnyebb, kicsit könnyebb... vegyék le terheinket, vagy legalább azok egy részét. 

Teremteni

Hogyan tudsz valóban hatékony lenni ebben a nagyon fontos megvalósító folyamatban?

Állj a mostban, a valóság talaján, légy tudatában annak, hogy ki és mi vagy, hol tartasz az életedben. Vannak terveid, van, amit el szeretnél érni, sőt, amit el akarsz érni.

Felelősen

Egyre nagyobb a káosz az ezoterikus térben. Új és új világmegmentő módszerek, mindenreható szerek, guruk és főguruk jelennek meg. ?Nagytanítók? hirdetik az igét, és bizton állíthatjuk, hogy minden efféle megtalálja híveit, akik ájultan tapsolnak nekik.

Ünnepbe öltözött...

Emlékszem a régi Húsvétokra. Kora reggel már szép ruhába öltöztem, fehér térdzokni, hozzáillő cipő. Az ablak mellett ültem, kiláttam a kertre. A sokszor zárt bejárati kapu most nyitva volt, vártuk a locsolókat.  Kikészítve festett igazi tojások és csokitojások, aprópénz.

"Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is."

(Arthur Schopenhauer)