Hová rohansz?
2009 decemberében indultunk, s bár minden második hónapban jelenik meg Magazinunk, ez mégis folyamatos munkát igényel - sok-sok energia, pénz, szellemi és érzel- mi ráfordítás.
... és, szívünk és lelkünk... Kié is? Mindenkié, aki szerzőként megtisztel bennünket gondolataival; ideadta verseit, hogy köz-zé tegyük; képeit, hogy megörvendeztessenek minket. Köszönet a Pauker Nyomda munkatársainak, akik csodálatos formába öntik a magazint, értékét méginkább értékké teszik.
S bizony, elsősorban: Rakusz János, Jani, akivel ketten hozzuk létre igazán a Magazint. Fantasztikus ráérzésével adja meg a tartalomhoz a küllemet, igényessége összecseng szerzőink üzenetével, s a szép így válik még szebbé.
Hová rohansz?
...tenni, venni, intézni, elmenni, visszajönni, feltenni, levenni, kitenni, bevenni? kapkodva próbálunk teljesíteni mindent, ami ott van a listán, melyet valahol belül vezetünk. Ki írta fel mindezt nekünk? Ki adta ki a munkát? Ki mondta/mondja azt, hogy ha nem tesszük, akkor kevesebbé válunk?
Legjobb életedet élni....
Gondolkodó ember számára már közhelynek számít, hogy szinte pillanatról-pillanatra, döntéseink által igazítva, új-és-új irányba kanyarodik az életünk. Minden változás, minden választás más irányba állít. Fogantatásunk pillanatától – tetszés szerint akár születésünk idejére is módosítható ez a dátum -, szinte végtelen életlehetőség áll előttünk.
Látni látva, hallani hallva...
Végre. Már az utolsó napokban igen nehezen tűrtem a maszkot. Állandóan elfelejtkeztem róla, a kapuból kellett visszamennem, hogy magamhoz/magamra vegyem: ez biztos jele volt annak, hogy erre már nincsen szükség. Végre. Már az utolsó napokban igen nehezen tűrtem a maszkot.
„A jó idők rossz szokásokat...”
Megdöbbentő bölcsesség ez. Gyerekkoromban mennyit hallottam, hogy „jódolgában azt se tudja, mit tegyen”, avagy „jódolgában nem bír magával”.
"Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is."
