Legyen vége már...

Káosz, kavarodás, agresszió. Érthetetlen és értelmetlen dolgok. Nem értjük mi, és miért történik körülöttünk és velünk. Káosz, kavarodás, agresszió. Érthetetlen és értelmetlen dolgok. Nem értjük mi, és miért történik körülöttünk és velünk.  Először azon morfondíroztunk, honnan is jött, létrehozták? Kiengedték, célzatosan létünkre törnek, vagy bármilyen szervezési-személyi hiba következtében kiszabadult? Vagy, létezőről létezőre lépve, önfejlesztette magát, és furcsa, önjavító entitássá vált?

A mindennapi imáinkat add meg...

Nehéz év van mögöttünk, olyan, amit még soha nem éltünk meg. Láttuk filmekben, olvastuk könyvekben – de hogy ez velünk, valaha... el sem tudtuk képzelni. Pedig edzettek rá fura módon látóvá bizonyult írók, filmesek, de mindez – akkor –, csak mesének tűnt. Nehéz év van mögöttünk, olyan, amit még soha nem éltünk meg.

Látni vagy nem látni

Nagyon nehéz kérdés - és most igen sok nehéz kérdés van az életünkben. Elvárjuk a felelősségteljes viselkedést, ugyanakkor „döngetnek” a neten a „ne pánikolj” csoportok, ezoterikus, alélt, „csak pozitívan!!!” kommentek; számos ismerősöm írja, hogy „jaj, én nem is nézem már a híreket, nem olvasok újságot, ne húzzon le”. 

Mi lesz veled, Emberke?

Hans Fallada klasszikus regényének címe jutott eszembe, amint olvastam a hírt, hogy a feketepiacon megjelent az a gyógyszer, melynek várható a szabadpiaci megjelenése is: nemsokára elegendő lesz bevenni egy tablettát, s máris érezzük azt a jól ismert pillangórepkedést a gyomrunk táján, az izgatott várakozást, s mindazt, ami a szerelem érzését jelenti számunkra.

Mi dolgunk itt?

Mi a dolgunk itt, a Földön? Mi a feladatunk? Hol a helyünk, mi az életünk értelme?Mi a dolgunk itt, a Földön? Mi a feladatunk? Hol a helyünk, mi az életünk értelme?

"Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is."

(Arthur Schopenhauer)