72. szám

Egyre inkább előtérbe kerül a komfortzónánk, illetve, az abból való kilépés szükségessége. Ami megszokott, ami régi, már nem nyújt számunkra biztonságot. S nem is arról van szó, hogy személyiségfejlődésünk érdekében, avagy spirituális okból kellene határainkat feszegetnünk. Nem, a határok feszegetnek bennünket, egyre kényelmetlenebb a létezés megszokott tere, mintha egy régi, szűk ruhát erőltettünk volna magunkra, mely – hogy a helyzetet még fokozzuk – még valami szúrós anyagból is készült.

Azt hisszük, a túlélés biztosítéka, ha nem mozdulunk, pedig az a romlás és a pusztulás útja. Ellenállásunk a változással szemben, negatív spirálba visz bennünket és a múlt börtönébe zár.

A lélek mozdulna – legalábbis eleinte -, de az elme lezárja. A test próbál segíteni a léleknek – de az elme blokkolja. A test jelzéseket küld, de az elme negligálja.Az elme manipulál. Elhiteti, hogy szabadok vagyunk, sőt, mintha ellenállásunk is ezt bizonyítaná: „nekem aztán ne mondja meg senki! Mi az, hogy korlátoznak? Milyen jogon szabnak szabályokat, emelnek korlátokat????…” A változástól való félelem megkövesedett Hitrendszer-sziklaként beépül a lélekbe, s húzza lefelé. Az elme kényszervigyorba torzulva bizonygatja, na, jól megmondtam, jól kiálltam magamért….Segítőként munkálkodva sokat dolgozunk Hitrendszer-orientált (és itt mindig az önkorlátozó HR-ről beszélek!) emberekkel. Ők már, általában, a betegség szintjén állnak. Náluk a rettegés a döntő tényező, ez irányítja mindennapi gondolataikat, cselekvéseiket. Megkövült, hatalmas szikla a tudatban, olyan, mint az Univerzumban úszó élettelen kövület, súlya terheli a lelket és a szellemet. Ha nem hagyod el komfortzónádat, az a baj, hogy önmagadat is elárulod. Elárulod a Lelket, aki erre az inkarnációra is feladattal érkezett, azzal, hogy azt megéli, megoldja, feloldja. Megtanulja. Csökönyös szamárként megvetve lábaidat, állsz a forgószélben, s bízol benne, hogy legyőzöd. EZ a feladat? EZ a lecke? EZT vállaltad önmagadnak, amikor elindultál? Igen, nehéz az út. Lehet vegetálni, nőni, mint a fű, amíg ki nem éget a Nap; ámde a következő inkarnációban is ott, a kietlen pusztán találod magadat, s fű-léteden kell majd felülkerekedned.Hát, hajrá. Itt vagyunk, mert ide születtünk. Ide születtünk, mert itt van dolgunk. Itt és most. Ezzel.

dr. Varju Márta alapító főszerkesztő