80. szám

Buktatók és bukkanók

Szinte mindennap újabb kihívás, megpróbáltatás, akadályok. Kisebb-nagyobb súlyú események. Régen könnyebb volt megkülönböztetni: ez azért történt, hogy ne arra menjek, útmutató, irányító (akár védelmező) értelemben; az pedig azért, mert gátolni, nehezíteni akarják – bármilyen erők is – az utamat. Hát, volt értelmezési nehézség ezekben a történésekben is. Ámde most, minden IS másképp van.
A mostaniak piszkálódó, bosszantó, irritáló akadályok, mint a mellékutcában váratlanul alád kerülő „fekvőrendőr”: meglepő, nagy zöttyenés; váratlan; bár a kocsi nem esik darabjaira – de olyan, mintha…
Ezek a történések nagyrészt fizikai jellegűek: csőtörés; egy háztartási gép beadja a kulcsot – akár több szerkezet is –; elromlik a zár, a kulcs beletörik a lakatba; a porszívó nem szív, hanem fúj; a szárító a frissen mosott, teregetett ruhákkal lezuhan a földre; az autóról leesik a rendszámtábla, és a többi, és a többi… Mindez, hálistennek, nem mind nálunk történt, de az is elég, ami…
Mintha a rendszerbe porszem került volna – porszem???? inkább egy öklömnyi föld (?) darab az utcáról… Ha még járnának errefelé lovaskocsik, bizony a lócitromot említettem volna. Tudod, azt szokták mondani, nem praktikus, ha a ventilátorba kerül…
Bosszankodva, aztán apatikusan, majd csak legyintve – vagy már addig jutva, hogy felnevetve: mi jöhet még? erre aztán nem gondoltam!
De mi van itt? Elállítódott a Világ? Átkattant valami furcsa, másik működésbe?
És mit tegyünk? Szokjuk meg, fogadjuk el? Tudunk mást tenni?
Hát, én azt tanácsolom, vágjunk jó képet a dolgokhoz.
S a rafinált, kobold-működésbe kapcsolt világot mosolyogjuk meg – nem kevés türelemmel és higgadtsággal tűrve-szemlélve az eseményeket.
Ezzel az eggyel nem tud mit kezdeni.