83. szám

Tavasz van, gyönyörű

Tavaszodik, kint és bent, lelkünkben és a természetben egyaránt.
Mi is ennek az időszaknak a feladata?
Feléledni, újjáéledni, megújulni.
Megszabadulni régi, megavasodott hitrendszereinktől, kinyújtózkodni.
Az, a generációkon át továbbadott meggyőződés, hogy „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” – elavult, ugyanolyan visszatartó energia, mint a „húzd meg magad fiam, ne állj középre, az a biztos, ha észre sem vesznek”.
Ugye, mennyit hallottuk gyermekkorunkban: „biztosat a bizonytalanért el ne hagyj”, „addig ne öntsd ki a piszkosat, amíg tiszta nincsen…”
Igen, mondhatnánk, hogy ezekben a zűrzavaros, háborús időkben jobb meghúzni magunkat… De miért is? Nem lehet, hogy a régi mondás szerint, csak láncainkat veszíthetjük?
Igen, mozdulj. Válts. Addig változtass, míg nem találsz rá arra a munkahelyre, ahol minden szinten megbecsülnek, arra a munkára, ami hivatás számodra; arra a párkapcsolatra, ami épít és nem visszahúz és kizsigerel. Hagyd el a bántalmazó közeget, mindazt, ami megaláz, kiéget, amortizál…
Ne feledd, a világ nem ellenünk alkottatott. És minden rossz addig történhet velünk, amíg hagyjuk.
Csak bele kell illeszkednünk igazi világunkba, megtalálni azt a közeget, mely ránksimul, ami nem fojtogat (nem szűk) és biztonságot ad (nem túl tág).
Itt az ideje annak, hogy elültesd sorsod magjait, hogy felnevelődjön belőlük jövendő valóságod. Melengesd, tápláld, erősítsd. Tartozol ezzel magadnak és a Világnak is.
Minden ép lélek összeadódva építi az ép Mindenséget