89. szám
1.500 Ft
Napok napok után, hetek hetek után. Múlnak a hónapok és nem tudjuk, hogy az idő begyorsult vagy lelassult vajon?
Van, ami olyan távolinak tűnik, mintha 10 év telt volna el, s van, amiről nem is tudjuk elképzelni, hogy nem a közelmúltban esett meg velünk.
Felborult a világ, nehéz tisztán látnunk. Életünk eseményeit, másokat a mi életünkben, s magunkat is saját létünkben.
Hová tartozunk? Kihez?
Mit fogadjunk be? És kit fogadjunk be… az életünkbe? Mi legyen a döntő? A megérzés? A józan ész? Ki tudja… A mesterek tanácsa, iránymutatása? Keressük meg az internet szövevényében az igazmondókat?
És vajon honnan tudjuk, hogy a hirdetett igazság a javunkat szolgálja?
Hiányzik a rend, a rendszer, a zsinórmérték. Az etalon, a minta, a példa. Az, aki előttünk jár, és mutatja az utat, és mi látjuk, hogy valóban az úton jár.
A szél mindenféle „okosságot” hoz felénk, de lehet, hogy csak olyan hatása van, mint a pornak, amit felkavar.
Egyik irányba nézek, onnan látom a látszólagos hitelességet – a másik irányba nézek, és fennhangon hirdetik pontosan az ellentétét.
Mintha mindenki azért küzdene, hogy mások előtt ő legyen az igazság bajnoka. Miféle igazság? Miféle bajnok?
Mi vezéreljen hát? Legyen saját Esthajnalcsillagunk? Mely vezeti a vándort hazafelé? Hogyan válasszuk ki ezt a csillagot
A visszatérésben hiszek. Abban, hogy fel kell fejtenünk a generációk üzenetét, visszatérni hozzájuk. Utat mutattak. Mi, vajon, képesek leszünk erre?
Van, ami olyan távolinak tűnik, mintha 10 év telt volna el, s van, amiről nem is tudjuk elképzelni, hogy nem a közelmúltban esett meg velünk.
Felborult a világ, nehéz tisztán látnunk. Életünk eseményeit, másokat a mi életünkben, s magunkat is saját létünkben.
Hová tartozunk? Kihez?
Mit fogadjunk be? És kit fogadjunk be… az életünkbe? Mi legyen a döntő? A megérzés? A józan ész? Ki tudja… A mesterek tanácsa, iránymutatása? Keressük meg az internet szövevényében az igazmondókat?
És vajon honnan tudjuk, hogy a hirdetett igazság a javunkat szolgálja?
Hiányzik a rend, a rendszer, a zsinórmérték. Az etalon, a minta, a példa. Az, aki előttünk jár, és mutatja az utat, és mi látjuk, hogy valóban az úton jár.
A szél mindenféle „okosságot” hoz felénk, de lehet, hogy csak olyan hatása van, mint a pornak, amit felkavar.
Egyik irányba nézek, onnan látom a látszólagos hitelességet – a másik irányba nézek, és fennhangon hirdetik pontosan az ellentétét.
Mintha mindenki azért küzdene, hogy mások előtt ő legyen az igazság bajnoka. Miféle igazság? Miféle bajnok?
Mi vezéreljen hát? Legyen saját Esthajnalcsillagunk? Mely vezeti a vándort hazafelé? Hogyan válasszuk ki ezt a csillagot
A visszatérésben hiszek. Abban, hogy fel kell fejtenünk a generációk üzenetét, visszatérni hozzájuk. Utat mutattak. Mi, vajon, képesek leszünk erre?
dr. Varju Márta
alapító főszerkesztő