91. szám

Furcsa a világ, mely  körülvesz bennünket. És vajon, mitől is ilyen különös? Az eseményektől, történésektől? Hát igen, sokmindent átéltünk mostanában, amilyet előtte még soha. Lettek világtörténelmi események, melyek valamennyiünk számára újdonságot jelentenek – ismeretlen, félelmetes, soha nem tapasztalt történések

És persze vannak olyan egyéni megéléseink, melyeket előtte még soha, soha, de soha nem tapasztaltunk még. Veszteségek, borzalmas lelki fájdalmak – hogy ne is részletezzem jobban. De ezek az egyéni traumák eddig is ott voltak az emberek életében, csak mi azt hittük, hogy velünk nem történhet meg. És lám…

A nagy, történelmi történések viszont egyformán érintenek szinte mindenkit. Nyilván vannak olyanok, akik megtehetik azt, hogy felkerekednek és nyugodtabb, „biztonságosabb” helyet keresnek maguknak… De, hiú remény. Nem menekülhetnek a világtól, a sorstól. Nincs az a pénz, mely kimosná belőlük a szorongást, a rettegést – a félelem nem kér engedélyt.

És hát, vagyunk mi, a köznép, a hétköznapi emberek – rajtunk csattan igazán az, amit valahol, valakik furmányosan kiterveltek.

Csak nézünk. Olvastuk, meg láttuk a moziban, mutatták a filmekben, zengett bennünk szívszorító versekben. És most, mi magunk tapasztaljuk, hogyan lesz a világból romhalmaz.

Nem vigasz az, hogy a Karma bizony instant lett, azonnal visszafordulnak a dolgok, az üldöző hamarosan üldözött lesz; a gyilkosból áldozat; az elnyomóból elnyomott szerencsétlen. Senki nem kerülheti el azt, hogy megtapasztalja a másik oldalt is.

Tudjuk, látjuk mindezt. De ez nem vigasz. Nem törli le a könnyeket, a fájdalom nem válik örömmé, a sírásból nem lesz mosoly.

Mit tehetünk? A cél a túlélés. Ezt mondom hallgatóinknak, klienseimnek, barátaimnak.

Mert elfog múlni. Lesznek jobb napok. Kisüt a nap, fellélegzünk, nyugalom költözik újra a szívünkbe. Csak ki kell bírni, csak túl kell élni, és dédelgetni a reményt a szívünkben — mert ez a dolgunk. Nem adhatjuk fel. Élni kell az életünket.

Minden nap merítkezzünk a szeretetből, az érintésekből, a biztató pillantásokból.

A közös túlélő energia valamennyiünket táplál. Adjunk szeretetet, mosolyt, bátorítást, támogató, éltető szavakat. Nem csak magunkért vagyunk felelősek, hanem mindannyiunkért is. A közös szeretet-energia összekapcsolódva védőpáncéllal ölel át bennünket.

Legyen nekünk jobb, szebb világunk. Ámen.