Szemünk fénye? Rejtett kincsünk?
Áldás? Avagy az ebadta kölyke?
S ha baj van, a bűntudat, az önostorozás, mit rontottam el, mit kellett volna másképp. Válni, vagy nem?
Tűrni érte? S rátenni ezzel a terhet? Nehéz kérdések…
Szemébe nézve magunkat látjuk, tükör, őszinte, bántó, torzítva is ráismerünk. Ott vagyunk, szemben
magunkkal, képünkbe bámul mindaz, amit elrejtettünk, amiről nem akartunk tudni.
Felismerjük gesztusait, visszaköszönnek grimaszai, vállának ívében mi magunk, kisujja, mint apánké, s ahogy lentről felfelé néz, mintha párunk nézne tűnődve ránk. Benne generációk öröksége, terhe, ajándéka; tehetség és nehézség-feladat,
hozzánk érkezett. Látjuk kínlódását, szenvedését, elmorzsolt könnyeit, a kamasz dacos lázadását…
Mivel küzd? Mi zajlik benne?
És hivatásunkban, kineziológusként, nap mint nap új és új kihívás bizalmát elnyerni, tekintetét megfogni, segítő kezünk elfogadását elérni. Tudás és érzelem, szeretet és bizalom, hit és szakértelem. Melyik a kulcs, mely nyitja őt? Vagy minden együtt?
Integráció Kineziológiai Konferenciánkon most betekinthet a gyermek lelkébe, megismerheti a fogantatástól, születéstől hurcolt gondokat, és találkozhat azon módszerekkel, terápiákkal melyek a gyermek-sors megsegítésére születtek.
Sokat tanulhatunk RÓLA, hogy segíthetssünk NEKI.
dr. Varju Márta