Lassan itt az ünnep… Néha megállsz egy pillanatra, elönt az érzés, hogy valami érkezik, vár rád valami. Mintha hamarabb készülődnél te is a megszokottnál, s ez nem az üzletek októbertől tartó karácsonyi presszionálása, a húszfokos nyári melegben himbálódzó díszfüzérek látványa.

Egyfajta belső béke lebeg a levegőben.

Soha nem volt még így, már november utolsó hetében feldíszítettük a karácsonyfát, valahogy mindannyian azt éreztük, már itt van az ideje. Azóta is örömmel fedezi fel minden hozzám betérő a rendelő korai karácsonyfáját. És sokan mondják, ők is hasonlóan éreznek.

Miért lehet ez? Mit várunk? Talán annyira vágyunk már a békére, a meghittség érzésére, a nyugalomra; arra, hogy pihenjünk végre?
Van valami, amit csak Karácsonykor engedünk be az életünkbe?

Lehet, hogy Karácsonykor összeér a szívünk, és még abban is feltámadnak az érzések, aki egész évben rejtegette? Lehet, hogy ekkor kevésbé tűnik furának a párás tekintet, a bátorító érintés, netán egy ölelés?

Hát tedd meg, s kezdd el már most. Mondj egy-két kedves szót, ajándékozz mosolyt a ?rászorulóknak?, s hidd el, mindenki az. Híjában vagyunk a jó szónak, az érintésnek, az értékelésnek, a dicséretnek. Add meg hát másnak azt, amire magad is vágysz, amire neked is a legnagyobb szükséged lenne.

Adj egy bátorító pillantást, jelezd, hogy észrevetted, hogy Ő létezik a világban. Köszönd meg az eladónak, hogy félreáll és elenged; hogy kezedbe adja a még meleg, illatozó kenyeret. Intsél köszönetet az autósnak, aki megáll és átenged az úttesten; annak, aki előreenged a forgalomban; és ints, hogy nyugtázod köszönetét, ha te voltál előzékeny.

Jelezd, hogy értékeled gesztusát, hogy látod, hogy jelen van; köszönj a biztonsági őrnek, amikor belépsz az üzletbe, hiszen ő a ?ház őrzője?, s akkor is köszönj, amikor kilépsz.

Sok ember éli úgy életét, mintha láthatatlan lenne, egy ?tereptárgy?. Vedd észre, fényesebb napja lesz. S lehet, hogy azt az energiát, a figyelem, az értékelés energiáját a következő embernek már ő fogja odaajándékozni, s felsegít egy megbotló idős embert. S ez az ember, hazaérve, bátorságot gyűjt már ahhoz, hogy régnemlátott fiát felhívja telefonon, félretéve a sokéves civódást.

… és így megy körbe-körbe. Visszaérkezik hozzád is, észre fogod venni; az általad indított, a nagyvilágban kerengő szeretetfolyam megsimogatja szíved-lelked. Ennyire egyszerű lesz.

dr. Varju Márta alapító főszerkesztő