• Nincsenek termékek a kosárban.
07-1

Fájdalmas tapasztalatokkal tanulunk, s fájdalmas tapasztalatokkal tanítunk.
Életünket átszövi a bűntudat, a lelkiismeretfurdalás…
Vajon ártottunk annak, akit csak szeretni akartunk?
Bántottuk azt, aki a legfontosabb volt számunkra?
S affölötti igyekezetünkben, hogy megóvjuk attól, amit mi már megéltünk-átéltünk,
tiltottuk őt és korlátoztuk.
Hiszen mi már tudjuk, hogy neki ez milyen rossz lesz, hogy mi vár rá…
Hiszen, mi látjuk, hogy ez egy csapda, hogy ott van előtte a gödör, neadjisten
szakadék, hogy belezuhan, hogy a vesztébe tart…
Mi látjuk, hogy nem lesz jó, hogy fájni fog, látjuk hová vezet…hogy bántani fogják,
hogy nem szeretik, hogy csalódni fog.
Látjuk, hogy rossz az út, zsákutca, keservesen göröngyös…
Először csak nem fogad szót, dacos, makacs, majd tiltakozik, hárít, elutasít.
A kapcsolat keményedik, vitákkal konfliktusokkal telítődik, majd hidegül.
S töprengünk, emésztjük magunkat: hol rontottam el?
S a múltból talán felmerül egy emlék, apánk, vagy anyánk arca, ahogy féltőleg
korlátoz, vagy keményen tilt, s mi csak a nyomást érezzük, s a vágyat, hogy kiszabaduljunk,
hogy „felnőttek legyünk”, hogy „végre a saját életünket éljük”.
S mi a lecke? Mi a tanulás?
A türelem?
Igen, s az, hogy senkit nem szabad megfosztanunk saját tapasztalataitól, vagy
akár, fájdalmától.
Az utunkon magunknak kell járnunk.
Miénk az út. Csak mi térhetünk le róla, s az útvesztő, a mellékút is hozzánk tartozik.
Mi találhatunk vissza a főcsapásra, s a végén, nekünk kell visszapillantani: Ez az
én utam, én tettem meg. Tanultam.
Konferenciánkon márciusban bepillantást nyerhetünk abba a titokzatos információs
mezőbe, a morfogenetikus térbe, melynek részei vagyunk, mely ott van
mindannyiunkban, s bepillanthatunk abba a folyamatba, hogyan szól hozzánk a
tudattalan, milyen nyelven beszél.
S így kivilágosodik, ki is kísér utunkon, s miért éppen ezt az utat választottuk.
Dr. Varju Márta