Hálával tele a szívem. Fantasztikus napokon vagyunk túl, kineziológiai gyakorlati tréninget tartottunk hallgatóinknak.
Megérkeztünk – bár lelkünket örömbe öltöztettük –, de mégis magunkkal hozva mindennapi gondjainkat, bajainkat, problémáinkat. Szinte mindenki küzd kisebb-nagyobb, kevésbé – avagy erősen nehéz helyzetekkel.
Igazi, embert próbáló idők ezek, sokan olyat élünk meg, amilyet még soha.
Mozgósít a helyzet, bekapcsol rejtett energiákat, olyan tehetségek, képességek, készségek jelennek meg, amelyek még soha nem mutatkoztak meg bennünk.
Talán azt sem tudtuk, hogy erre is képesek vagyunk.
És, ezekben a napokban a bennünket egyébként is körülölelő erős védelmi háló még erősebbé vált és a szeretet aranyszálai átitatták terünket.
Mintha angyalok simították volna ki a Világot, az összetartozás ereje békét, harmóniát és az erő fokozott megtapasztalását hozta.
S mindebben megmerítkezve, újra és újra megfogalmazódott bennünk a Bárka érzése.
A legfontosabb számunkra és a túlélés biztosítéka: maga a Közösség. Amit megteremtünk, ápolunk, erősítünk, melybe szívünk szeretetét tesszük, s melyből megkapjuk a védelmet, támogatást – és bizony, az Életünk értelmét is.
Mindenki hozza létre saját Bárkáját, Közösségét, mert csak így élhető túl mindaz, ami most körülöttünk van és csak ÍGY érdemes élni.
Kívánom mindenkinek.
dr. Varju Márta
alapító főszerkesztő