• Nincsenek termékek a kosárban.
21-1

Álmodj szépeket…
Borzongató világba tévedtem… A megdöbbenés, majd az ámulat, és a kinyíló sorsok szinte magukkal sodortak.
Fotók halottakról. Milyen ridegen hangzik. Annak, aki megrendezte, megrendelte, talán maga a hit, a remény, és igen, a szeretet.
Bizonysága annak, hogy élt, hogy volt, s hogy hozzátartozott az, aki most elment. Bizonysága annak, hogy szép volt, hogy vonzó és jó.
És talán bizonysága annak, hogy ő, aki itt maradt, gondoskodó szülője, gyermeke, társa volt.
S bizonysága annak is, hogy ő is volt…
Mesevilág, elvarázsolt díszletek. Ki az élő, és ki halt meg? Ki van itt és ki ment el? Nehéz eldönteni.
S ideát, a való életben is sokszor van ez így. Díszletek között éljük életünket. Kinek a darabja az, amiben játszunk? Főszereplők, vagy kóristák vagyunk saját életünk drámájában? És tragédia vagy vígjáték? Ki rendezte?
Vannak, akik szinte átalusszák az életüket. Egyik nap a másik után, semmi lényeges, csak apróságok, s felfoghatatlanul elillan egy élet.
Mások szinte dühödten hajszolják a kalandokat, eufórikusan gyűjtik a stresszt – rohannak valahová… bár talán inkább valami elől.
Nehéz megállni. Belenézni a tükörbe. Ki is van ott, odaát, a másik oldalon. Találkozom-e vele néha, ismerem-e őt?
Mikor láttam utoljára? Amiről gyermekkoromban álmodoztam, paplan alá bújva, szinte levegőt alig kapva vándorolva a jövőben, vajon ott vagyok-e? Elértem-e oda egyáltalán?
Álljunk meg. Nézzünk körül. Hol is vagyunk? Itt akartunk lenni? Vagy egy másik világ vár? Más utcák, más emberek, más városok… Más szerelem, másik élet…?
Hol az otthonunk valójában?
S ha ide tartozunk, képesek vagyunk-e valóban itt lenni, jelen lenni abban, ami megismételhetetlennek tűnik,
az életünkben…
dr. Varju Márta