Futóverseny, kapkodás-tréning, telefonba, vagy papírra írt listák, nehogy kifeledj valamit, nehogy elfeledj valakit.
Mindig a másiké, mindig a másoké az Ünnep?
Hol is vagy Te? Megünnepled magadat?
Magadat felköszöntöd? Megállsz-e egy–egy pillanatra,
hogy önmagadhoz szólj?
Keress egy nyugodt helyet, ülj be kedvenc foteledbe, vagy a földre párnák közé, zárd ki a külvilágot. Legyél magaddal egy kicsit.
Idézd fel a régi ünnepeket, régvolt Karácsonyok illatát. Lásd magadat, mint izgalommal teli kisgyereket, aki alig várja a reggelt. Láss hófödte háztetőket, havas, kihalt utcákat, az ablakokon kiszűrődnek az ünnepi fények.
Ott, akkor, te vagy az ünnepelt. Neked készül minden. Azért, hogy örülj, hogy felfényesedjen a szemed, hogy tágra nyílt pillantásod csodálattal fogadja be az elvarázsoló színeket. A hatalmas karácsonyfa (bármekkora is volt, bizony óriási volt), a színes-csillogó díszek, a vanília, a fahéj, a mézes illata, a csodásan becsomagolt ajándékok.
S a felnőttek, ahogy lesték, hogyan is fogadod ezt, lesték örömödet -, ezért tették, ezért készültek. Ott van Apu, és ott van Anyu. És te vagy a gyerekük.
Mikor jutott ez legutóbb eszedbe? Az, hogy rád néznek szeretettel, büszkeséggel, hogy megsimogatják a fejedet, hogy magukhoz ölelnek.
Akkor már hetek óta Rád gondoltak, minek örülnél, mit is vegyenek? Titokban dugdosták az ajándékokat, tervezgették a díszeket. S amikor eljött a Nagy Nap, a Te csillogó szemed volt jutalmuk. Látod-érzed, ahogy elszorul a torkod, ahogy könnyes lesz a szemed. Az örömtől. Neked készült az Ünnep. Még akkor is, ha ritka volt a béke, az Ünnep kisimította a harcokat/arcokat. Ha akkor nem volt már Veled apu, vagy Anyu, akkor is ott volt a lelke melletted.
S most, tedd el szívedbe ezt az érzést, az átölelő szeretetet. Őrizd lelkedben, s tudd, bármerre haladt is a világ, változtak kapcsolatok, megéltél veszteségeket – ez ott marad veled. Hogy végtelenül fontos voltál.
Ne feledd. Becsüld ezt meg. Tiszteld ezt az érzést, őrizd meg önmagadnak.
Lehet, hogy már senki sem ünnepel téged. S ha ünnepel is, nem így, nem ennyire, nem ekkora feltétlen szeretettel…
Tedd meg Te magaddal. Ünnepeld magadat úgy, ahogy ők tették valaha, s most Te öleld magadhoz magadat, simogasd meg Te a lelkedet. Itt van az Ünnep…
dr. Varju Márta