Legyen vége már…
Káosz, kavarodás, agresszió. Érthetetlen és értelmetlen dolgok. Nem értjük mi, és miért történik körülöttünk és velünk. Káosz, kavarodás, agresszió. Érthetetlen és értelmetlen dolgok. Nem értjük mi, és miért történik körülöttünk és velünk.
Először azon morfondíroztunk, honnan is jött, létrehozták? Kiengedték, célzatosan létünkre törnek, vagy bármilyen szervezési-személyi hiba következtében kiszabadult?
Vagy, létezőről létezőre lépve, önfejlesztette magát, és furcsa, önjavító entitássá vált?
Vannak, akik még mindig ott tartanak, hogy a gyermeki létre emlékeztető működéssel összeszorítják szemüket – ha nem látom, nincs -, és közben kiabálnak: nem létezik, nincs, nem is gondolok rá! S közben nyilvánvaló, hogy a folyamatos hárítással elképesztő energiát juttatnak a megtagadott jelenségnek. Aztán vannak, akik üdvözült mosollyal pillantgatnak körbe – csak pozitívan! ne gondolj rossz dolgokra, az élet szép, minden jó, csak azt vedd észre, ami támogat – s fizikai-lelki bukdácsolásukban próbálják elkerülni a barikádokat és a lövészárkokat. Mindkét véglet hazudik. Teltek a napok, hetek, hónapok. Az elején még azt kérdezgettük: láttál te már, egyet is? Vagy csak hallottál arról, hogy valakinek van olyan ismerő- se, aki hallott arról, hogy valaki beteg lett….? Aztán egyre több hír jött. Már egyre közelebbről, már nemcsak a rokona, de ő maga is. És jöttek a veszteségek: valakinek az apja, az anyja. És elvesztettünk barátot, rég látott ismerőst. És nem értettük. Mintha egyre közelebb csapkodna a villám. Már kétségek, még az is lehet, hogy én is? Kisgyermekkorunktól megéltük a védőoltásokat, igazán nem hadakozott senki ellenük, fogalmunk sem volt róla, mit is tartalmaznak, hol gyártják őket, honnan érkeznek. Nem is figyeltünk arra, hogy elmúlt a torokgyík, hogy nincs már felénk tífusz, nem fenyeget a járványos gyermekbénulás…Mégis, ez ellen a vakcina ellen, igen erős ellenszenv és ellenállás alakult ki bennünk. Nem, nekünk aztán nem adják be….De belefáradtunk, ott tartunk, hogy legyen vége már. Mert ebbe test és lélek belenyomorodik egyaránt. Oltsanak be, múljon el. Hadd lássuk a tavaszt, a zöldellő lombokat, érezhessük a napsütés melengető érintését, s hadd halljuk a madarakat… élhessük életünket. Végre.
dr. Varju Márta alapító főszerkesztő