Mi lesz veled, Emberke?

Hans Fallada klasszikus regényének címe jutott eszembe, amint olvastam a hírt, hogy a feketepiacon megjelent az a gyógyszer, melynek várható a szabadpiaci megjelenése is: nemsokára elegendő lesz bevenni egy tablettát, s máris érezzük azt a jól ismert pillangórepkedést a gyomrunk táján, az izgatott várakozást, s mindazt, ami a szerelem érzését jelenti számunkra.

Hans Fallada klasszikus regényének címe jutott eszembe, amint olvastam a hírt, hogy a feketepiacon megjelent az a gyógyszer, melynek várható a szabadpiaci megjelenése is: nemsokára elegendő lesz bevenni egy tablettát, s máris érezzük azt a jól ismert pillangórepkedést a gyomrunk táján, az izgatott várakozást, s mindazt, ami a szerelem érzését jelenti számunkra.

Már nem lesz titokzatos az érzés megjelenése, nem mondhatjuk, hogy ki tudja, miért is csavarta el a fejemet, mi a titka annak, hogy megőrülök érte, és elgyengül a lábam, ha csak rágondolok, vagy meghallom a hangját…

Ha bármely okból, legyen az akár prózai és racionális, szükséggé válik az érzés, már ott a megoldás… – „olyan jó ember, nála jobbat nem is kívánhatnál lányom, vedd csak be ezt a pirulát, és mindjárt rendben lesznek a dolgok; vagy, már téged is zavar a távolodásod a régen annyira imádott embertől, ez így nem mehet tovább, most már nem halogathatom tovább, be kell vennem azt a pirulát…”  Lehetnek mindennek elvadult következményei? Az elhagyott szerető bosszúja, avagy a negligált férfi/nő majd megpróbálja titokban beadni a szerelem-ginát? Hogy érte őrüljön meg az, aki eddig csak átnézett rajta? Vagy a férj majd így kötné magához nőt, aki kifelé kacsingat a kapcsolatból? Vagy, a szinte rabszolgaként tartott, abuzált nő majd oldhatatlan szerelemmel és vággyal néz kínzójára, hiszen megkapja minden reggel az adagot…?Mi lesz itt?Nyilván a szerelem-pirula csak az első lépés (beetetés?). Mi lesz velünk? Illetve nem velünk, hiszen – ebben -, mi már nem vagyunk veszélyeztetett korosztály –, mi lesz veletek, kedves utódaink? Lesz-e, marad-e őszinte, igazi érzésetek? Fogtok-e fájni, sírni, gyötrődni, kínlódni? Meg tudjátok-e majd élni az érzések elképesztően változatos palettáját? Szomorúság, bánat, kétely és keserűség – ott lesz-e még, megmarad-e?S ha ez az oldal nem, akkor a másik vége működhet-e? Lesz-e valóban feltétlen öröm, boldogság, felszabadultság – vagy mindenki egyforma lesz? Konformista normalista? Eljön a Szép, új világ (Aldous Huxley művét mennyit, de mennyit emlegetjük!), és deviáns lesz, aki szomorkodik; ha valaki elgondolkodva elnéz a messzeségbe, már gyanússá válik, s mindenki, aki másként érez, már kitaszíttatik a társadalomból? Elkezdik majd adagolni a tablettákat, de ugye, ez csak a kezdeti időkben lesz alkalmatos, később már „védőoltásként” kapják meg a hatóanyagot – esetleg bizonyos időszakonként ismételni kell az érzéstelenségi vagy elégedettségi injekciót? 

Mi lesz veletek, Emberek? Mi lesz Veled, Világ?

dr. Varju Márta alapító főszerkesztő