• Nincsenek termékek a kosárban.
34-1

Valahogy életem mostani szakaszában előtérbe kerültek ezek a kérdések. Mit viseljek el, mit tűrjek el, meddig tart a kerítésem, hol vannak a határok?
Van-e arra jogom, hogy – amennyiben egy helyzetben, szituációban nem érzem jól magam -, felálljak és eltávozzak? Kire kell tekintettel lennem?
Saját komfortérzetem (kényelmetlenül kezdem érezni magam; idegessé, feszültté, ingerültté válok; nyugtalanság uralkodik el rajtam, legszívesebben kirohannék) mennyire irányíthat; mennyire adhatok saját – zsigeri, ösztönös – érzéseimre? Rábízhatom-e magamat?
Vagy nézzünk egy másik helyzetet: adott szituációban egy másik ember egyértelműen le akar gyűrni, be akarja bizonyítani, hogy ő több nálam. Nyilván, nem megyek bele egy hadakozásba, de: vajon meddig kell tűrnöm; egyáltalán, el kell-e viselnem a megalázó helyzetet? Meddig? Mondjam el neki, hogy mit látok hadakozása mögött – hiszen bőven van tapasztalatom az ilyen szituációkban…
Elemezzem kompenzált kisebbrendűségi érzését, és bizonytalanságát?
Meg kell ezt tennem? Kell magyaráznom?
Határok, kerítések – kit engedek be, meddig?
Szoktam mondani hallgatóinknak, hogy az én egyik – kemény – életfeladatom a türelem tanulása. És emellett – megjegyzem – az is, hogy ne ugorjak fel, ha valami nem tetszik, „becsapva magam után az ajtót” (ez bizony a privát élet érzelmi kapcsolataiban gyakorlandó feladatom).
De meddig tarthat a türelem határa?
Mikor mondhatom azt, hogy elég, most már vége?
Meddig terhelhetem magamat érzelmileg, mentálisan, energetikailag, fizikailag – és persze spirituálisan?
Kell-e viselnem irigy, önző, bosszúálló, avagy érdektelen embereket, helyzeteket?
Ki a fontos, mi a fontos?
Nehéz kérdések, nehéz ügyek. Mert, mit fognak szólni, ha…
Kell nekem ezzel foglalkoznom? Fontos-e hogy megnyerjem azokat, akik nem
szeretnek? Fontos-e, hogy megerőszakolva magamat maradjak benne egy élethelyzetben?
Kinek is akarnék bizonyítani? S mit is nyernék vele?
És engedhetem-e, hogy fájdalmat okozzanak nekem? Ha egyértelműen jelzi
agyam és testem, hogy egy kapcsolatban érzelmi zsarolásnak lennék kitéve (vagy
már kezdeményei el is indultak), meneküljek-e mielőbb, vagy tétovázzak, hogy hátha…
Mi lehet a kulcsszó?
Úgy gondolom, az erőszak. Ha azt érzem, hogy egy helyzetben bármilyen szinten bántalmaznak, kihasználnak, használnak, le akarnak nyomni, le akarnak győzni akkor igenis jogom van gondoskodni arról, hogy szuverenitásom-integritásom (épségem) ne sérüljön, bármit is gondolnak mások erről.
És ugyanígy, amennyiben egy helyzetben azt tapasztalom, hogy valaki be akar vonni a játszmájába, s én azt a játszmát játszani nem akarom, igenis, lépjek ki belőle. Mihamarabb. Hezitálás, bűntudat, lelkiismeretfurdalás nélkül. Mert önmagamért én vagyok a felelős. Erre tettem egy igérvényt, amikor átvettem fogantatásomkor ezt az elmét és testet.
Vigyázok rá.
Te is tedd meg
Önmagadért
Önmagaddal.
dr. Varju Márta