Van, aki azt érzi, megrekedt, csapdában van. Akadályok övezik. Nem tud átlépni az elotte tornyosuló nehézségeken,
segíto kezek nem nyúlnak felé. Van, aki azt érzi, nincs elore. Nem lát semmit, ha eloretekint, míg a vissza csábítóbb. Lehet, hogy fájdalmas, de mégis, van benne valami megnyugtató. Az már legalább eldolt. Az már végleges. De elol, ki tudja, mi van, mi vár
ránk. Félelmetes találkozás, nincstelenség, depresszió?
Van, aki csak elore néz. Ki akar a múltjával foglalkozni? Mire való a visszabámulás?
Minek azon keseregni, ami már megtörtént, ami volt? Azon úgysem lehet változtatni.
S van aki azt vallja, az itt és most hatalma a dönto, ne nézz hátra, és ne nézz elore, ami most van, csak az van. A többi csak illúzió.
Hol is az igazság? Hol vagyunk? A múltban, a jövoben, az itt és mostban? S hol kellene lennünk?
Nehéz a válasz. Mindenki ott él, ahol él. Ki-ki a múltjában, ki-ki a jövoben, s vannak, akik csak a a jelenben, a jelennek élnek.
S mi visz elore? Ha visszanézel? Ha elore? Vagy, ha magad köré? Mit kapsz egyiktol-másiktól?
Lehet, hogy rajtad áll. Rajtad áll, mit akarsz, mire vágysz. S ha értékként, ajándékként fogadod,
megkapod ajándékát múltadnak, jövodnek – itt és most a jelenben. A tapasztalatot, melyet a múlt nyújt át, a védelmet, a tanulást, a ráismeréseket, igen, láttam már.
S a jövotol mit kaphatsz? A vágyat, az álmokat, a célt, melyhez a szándék, az akarat a jelenben rejlik.
Ne utasíts el semmit. Fogadd be a dimenziók ajándékait, építsd be életedbe, önmagadba, hogy a múlt segítségével, mely létrehozott
téged, mellyel létrehoztad önmagadat, felépítsd a jövodet, melyet itt és most élj meg.
dr. Varju Márta