Egyre nagyobb a káosz az ezoterikus térben. Új és új világmegmentő módszerek, mindenreható szerek, guruk és főguruk jelennek meg. ?Nagytanítók? hirdetik az igét, és bizton állíthatjuk, hogy minden efféle megtalálja híveit, akik ájultan tapsolnak nekik.

Emlékszem a régi Húsvétokra. Kora reggel már szép ruhába öltöztem, fehér térdzokni, hozzáillő cipő. Az ablak mellett ültem, kiláttam a kertre. A sokszor zárt bejárati kapu most nyitva volt, vártuk a locsolókat.  Kikészítve festett igazi tojások és csokitojások, aprópénz.

…ugye kérdezték sokszor tőled is…? Például, amikor gyerekkorodban megálltál az ajtóban, mert valami hirtelen eszedbe jutott, s haladéktalanul végig kellett gondolnod ? bár talán az egész család rád várt.

Lassan itt az ünnep… Néha megállsz egy pillanatra, elönt az érzés, hogy valami érkezik, vár rád valami. Mintha hamarabb készülődnél te is a megszokottnál, s ez nem az üzletek októbertől tartó karácsonyi presszionálása, a húszfokos nyári melegben himbálódzó díszfüzérek látványa.

Mindig ott voltál mindenkinek, pontosan ott, ahol kellett. Tetted azt, amit kellett. Hoztad, vitted, megoldottad; kezét fogtad, elengedted; meghallgattad, átölted.

A mai ember, erőteljesebben talán a 1. világháborútól kezdve, keresi önmagát, keresi az utat a Felsőbb Hatalomhoz, kutatja azt, van-e egyáltalán valaki-valami rajtunk kívül, teremtett-e a világunk, vagy ?csak úgy?, mindenféle anyagi folyamatok következtében létrejött, s fejlődik (vissza?) a maga útján. Amikor az ember/emberiség léte veszélybe kerül, amikor a kisemberúgy érzi, hogy kiszolgáltatott a magasabb hatalomnak, […]

Anyukám ? idén már 90 éves ?, mondja, ha valami nem sikerül teljesen, egy utolsó lépés hiányzik a befejezéshez: félcsavar, ennyi kellett volna még.   

Mire nyitsz ki? Mire nyitod ki magadat? Mit engedsz be? Felkészültél rá? Ami történik az életedben, az megtervezett avagy váratlan dolog? 

Szokták mondani, amíg az embernek élnek a szülei, addig gyermek marad. Aztán jön a felnőttéválás időszaka. Amikor már nem kérdezik meg tőled, hogy kisfiam/kislányom, mikor ettél? Nem vagy fáradt? Sápadtnak tűnsz…

Amikor már elcsendesedik a vidék, elhalkulnak a város zajai és lassan álomba fordul az élet, Te is fordulj kissé befelé. Keresd meg azt a zugot otthonodban, mely a legnagyobb békét adja, finom, puha takarót teríts magad köré, tedd a legkedvesebb párnádat fejed alá, s hunyd be a szemedet. Lazítsd el magad.