A mai ember, erőteljesebben talán a 1. világháborútól kezdve, keresi önmagát, keresi az utat a Felsőbb Hatalomhoz, kutatja azt, van-e egyáltalán valaki-valami rajtunk kívül, teremtett-e a világunk, vagy ?csak úgy?, mindenféle anyagi folyamatok következtében létrejött, s fejlődik (vissza?) a maga útján. Amikor az ember/emberiség léte veszélybe kerül, amikor a kisemberúgy érzi, hogy kiszolgáltatott a magasabb hatalomnak, […]

Anyukám ? idén már 90 éves ?, mondja, ha valami nem sikerül teljesen, egy utolsó lépés hiányzik a befejezéshez: félcsavar, ennyi kellett volna még.   

Mire nyitsz ki? Mire nyitod ki magadat? Mit engedsz be? Felkészültél rá? Ami történik az életedben, az megtervezett avagy váratlan dolog? 

Szokták mondani, amíg az embernek élnek a szülei, addig gyermek marad. Aztán jön a felnőttéválás időszaka. Amikor már nem kérdezik meg tőled, hogy kisfiam/kislányom, mikor ettél? Nem vagy fáradt? Sápadtnak tűnsz…

Amikor már elcsendesedik a vidék, elhalkulnak a város zajai és lassan álomba fordul az élet, Te is fordulj kissé befelé. Keresd meg azt a zugot otthonodban, mely a legnagyobb békét adja, finom, puha takarót teríts magad köré, tedd a legkedvesebb párnádat fejed alá, s hunyd be a szemedet. Lazítsd el magad.

Faluról származom. Ez meghatározza a világhoz való hozzáállásomat, környezetemmel való kapcsolatomat.  Több, mint negyven éve Budán lakunk, egy társasházban. Ha van, aki emlékszik még az társasházkezelős időkre, tudja, hogy az IKV végezte az állami tulajdonban álló lakóépületek kezelését. A bennlakó bérlő (ez volt a szocialista idők jellemző lakhatása, a bérlakás), még a vízcsapot sem csináltatta meg, várta, hogy […]

Anyukám júl. 26-án volt 89 éves. Hálistennek, egészséges, szellemileg tökéletes állapotban van. Mi is a titok? Valamikor azt mondta édesapámnak, hogy ő száz évig akar élni. Apám erre azt válaszolta, hogy: Fogsz is, mert te szeretsz élni.

Kineziológusként, de alternatív mozgás- és masszázsterape-utaként is (hogy a többi szakterületet ne is említsem), szinte minden kliensnél szembesülök azzal, hogy testük jelzéseit nem értették meg, s a betegség, ami kialakult és megjelenik testi szinten, számukra meglepetés, érthe-tetlen, váratlan jelenség.

Új energiák mozognak, zöldül a természet, átfúj bennünket a tavaszi szellő, kisöpörve a téli, nehéz energiákat. Az egyre gyakrabban előbukkanó napsütésben mintha tisztábban látnánk. Az elengedés ideje.

Hideg van. Már régen elfeledtük a nagy teleket. Megszoktuk, hogy ?nem támad?. Elhittük, hogy mi vagyunk az erősek.